2011. június 15., szerda

valami véget ért

Ákos

http://www.youtube.com/watch?v=v8x5uFEX0Zg&NR=1

Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh Csak játszik a szél
Tudom már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él

Refrén: Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj...

Ahogy fölém nő az éj
Álmodni nem hagy a vád
Ha becsukom fáradt szemem
Tekinteted az arcomba vág
Szemed tüzénél megvakulok
De lassan újra feljön a Nap
Nélküled semmi vagyok

Refrén: Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj.....

Pedig nem hittem el sokáig. Szerettem volna éltetni mindent magammal együtt. Végig. Csakhogy nem én vagyok a világ közepe, nem hozzám igazodnak az életek. Nekem kell. Az utóbbi három hónap rádöbbentett erre, vagy lehet csak most értettem meg a nyilvánvalót. Valami véget ért. Valami fáj. És ez már menthetetlen... A virágokról, a lóherékről mostantól más jut eszembe. Kellemes - kellemetlen új értelmet kap. Hiányzol - hiányoztok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése