Szerda, április 13. Szombat, június 11. Mennyit ér az ember élete? Van-e őszinte szeretet, érdemes-e élni bármikor is, bárkiért is? Lehet-e igazán szeretni és szeretve lenni? Ezekre a kérdésekre nincs saját válasz. Sohasem. Legyen az élet igazságos, vagy gyűlöletesen hazug, ami ki van róva, elkerülhetetlenül bevésődik az ember lelkébe. Mint egy stigma, egy jel, ami kitörölhetetlenül, fájdalmasan ég, éget, és egyre csak mélyebbre és mélyebbre vésődik, míg végül felemészt, és nem marad más az egykor virágzó tisztaságból, csak megöregedett lelkű, kiégett és életunt pára, kínzó enyészet. Lázadni? Ki ellen? Isteni törvények ezek. Meghalni nem lehet méltósággal. Méltósággal csak élni lehet.( „…”) Élni, szeretni, hinni alázatosan a jót, azt, ami segít túlélni a hétköznapok kegyetlenségeit. A szerdák talányait, a New York-i őszöket, a csütörtökök düheit, a napok végtelenül kínzó emlékeit, vagy a szombatok kínos nyugtatásait. Emlék. Átok, amely minden nap eszedbe juttatja, semmit nem érsz. Átok, amely elhiteti veled, volt, amikor jobban érezted magad. Volt, amikor megérte élni. ’Bizony mondom neked’, akkor sem volt jobb, de az emlék csalfa, hazug, csábít a merengésbe, a szédült találgatásokba, a bódult idézésekre. Nincs ok remélni, lesz jobb is, lesz elég erő túlélni az életet.
Következő szám: Kispál - Mennyország
Következő szám: Kispál - Mennyország
Ha van, ott vannak. Mindegy, milyen körülmények között jutnak oda. Nyugtat egyáltalán valakit a tudat? A hit? Igen. "S ha a fáradt ember kínjában elmerül, azt susogja néki: nem vagy egyedül!" Nyugalom Miatyánk, nyugtass minket mi Atyánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése