hallgasd, olvasd

Nagy Zoltán Mihály: A Sátán Fattya

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Satan-Fattya-19077/

A kárpátaljai magyarság 20. századi drámai sorsfordulói között kétségtelenül a legtragikusabb a második világháborút követő esztendők eseménysora volt, amikor a berendezkedő szovjet hatalom a kollektív bűnösség jelszavával "vagon-kérdéssé" tette a magyar kérdést. Az elhurcoltak tízezreinek, a szétbomlasztott, csonkán maradt családoknak mindmegannyi emberi drámája lehetett volna e késve és nehezen született nemzetiségi irodalomnak az egyik legfontosabb - az európai humánum szempontjából is jelentékeny - mondanivalója, ha a szigorú cenzúra nem tette volna eleve kilátástalanná az effajta írói kísérleteket. A cenzurális kötöttségektől való megszabadulást követően, 1991-ben a költő, író Nagy Zoltán Mihály vállalkozott arra a művészileg is kényes feladatra, hogy egy fiatal lány történetébe sűrítse a vészterhes 1944/45-ös évek fordulójának közösségi méretű drámáját.
Kárpátalján 1944 telén lányok, asszonyok népes csoportja indul útnak egy faluból, hogy a szolyvai gyűjtőtáborba elhurcolt férjeiknek, apáiknak, fivéreiknek kis karácsonyi csomagot vigyenek, hogy legalább pillantást vethessenek szeretteikre a drótkerítésen át. Az egyes szám első személyben beszélő Tóth Eszti is velük tart, hogy bátyját fölkeresse; erős szándéka azonban tragikus fordulatot ölt: részeg orosz őrkatonák megerőszakolják, és terhes marad. Az őrület határára jutó, testileg-lelkileg összeroppanó lánynak kettős küzdelmet kell megvívnia: önmagával és a falu lakóival. Önmagával, hogy a világra jövő csecsemőt - a "kis muszkát, a sátán fattyát" - magamagával gyermekeként elfogadtassa, s a falu szájával, amely megesett lányként, sőt, "katonakurvaként" bánik vele. Ezzel a csapásoknak koránt sincs végük: fiútestvérének halálhíre jön, hazatérő egykori szerelme idegenkedik tőle a rossz híre miatt, és előre vetíti árnyékát a kolhozszervezés, amely családját a függetlenségtől fosztja meg.
Tóth Eszti vívódásai, önvádjai és magamentségei plasztikus ábrázolást kapnak a falusi életet és a parasztság lelkületét pontosan ismerő Nagy Zoltán Mihály bravúros tollán. A lebilincselően izgalmas kisregény maradandó élményt jelent az olvasó számára, irodalomtörténeti szempontból meg a kárpátaljai magyar próza rangos alkotásaként tartandó számon.

P. e

napló

amit kigondolok, félő, megvalósul.

rettegek veled gondolni.

­­*

meggyújtlak – sírsz, mint gyertya viasza

mint eső, fáradt őszi reggelen, mint szerető,

ki elveszett… betegem leszel kórházi ágyon

gyötrő kínok közt szenvedő s ravatalodon majd

én gyógyítlak az életre vissza.

*

amikor utoljára néztem ki az ablakon

 a levelek hullni készültek.

őszül a nyár, fárad, idegesek az épp elvesztők.

nyugodt csend nem tapad erdők sötétjébe

sírnak a magukra hagyottak – fájnak az elvesztett órák.

csak te jöhetsz már.

*

most elveszítlek, érzem. szakad az óra,

siet a perc, törik az élet, bár halál után

még nő a haj, köröm, sejtjeink osztódnak:

még születhet belőlünk új csoda.

*

elvágyom hozzád, légy csendem,

magányom, szívtörésem, és pulzusom

keringj körül míg lelked éltet, ne sírj

ki magadból, csak sétálj kusza útjainkon

ismerős csapás ez:

istentelen angyalok városa.

itt van újra

Eltűntem egy kis időre - nyári mellékhatás. Lassan kezdődik a "minden", igyekszem megfelelően hozzáállni..  Egy kis zene, ízelítőül az éppeni állapothoz: Tanita Tikaram - twist in my sobriety

http://www.youtube.com/watch?v=wXSTe9YMCKo&feature=player_embedded

Legyen ez egy másik város valahol a földön túl. (Lora dalszöveg) Elvágyom, vagy nem vágyom, maradnék, de miért, bár elmenni sem lehetne, hisz domináns részem úgyis itt marad, s fél élettel nem lehet. Hét élet kellene, mint Will Smithnek, és mind a hetet odaajándékozni, és nem törődni magammal.. 
Hiány: hiányzol, hiányzik, hiányozna, és mégis itt vagyok egyedül.
"az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se."

Épp én sem, és más sem és hiába rejted magad, eljutok feléd.