2013. április 10., szerda

egy érzéshez


törékeny kacat minden
körülöttem, hirtelen
szívdobbanások szakadnak
mély sóhajokból, félek,
már nem tudlak megállítani,
szétfolysz bennem, mint
vörös festék tiszta vízben

2012. április 25., szerda


Pro form

Van, hogy nem tudom elcsábítani.
Ilyenkor hosszan bámulok mély-
barna szemébe, azt hitetem el,
hogy direkt játszom ezt, hogy én
taszítom el. Van, hogy nem
akar engem. Megérteni sem.

Ha sokáig nem találkozunk,
szívesebben ölel lüktető
mellkasára. Nem a magány
miatt, nem. Abból már kiöregedett.
Pusztán meg kell szokjalak -
suttogja ilyenkor.

Amikor benézek egy ablakon
az esti hazaséta közben, csak
szerelmet akarok látni.
Meglátni a szerelmeket
idősödő házastársak között.
Az ember szeret kutakodni.

Van, hogy gyűlölöm, ha kérdezel
tőlem. Ilyenkor minden szavad
kiábrándít, ilyenkor esti haza-
sétákat akarok tenni, és rágyújtani
egy cigarettára. Ilyenkor nem
szerelmes vagyok.

Ha sokat gondolok a megismer-
kedésünkre, nagyon belédszeretek.
Megint. Ülök előadáson,
vonaton, padon vagy valami
személytelen helyen, és semmi más
nem számít ilyen időszakaimban.

Amikor rád gondolok, mindig
abban a kék ingedben látlak
mosolyogni. Ha biztos lennék
magamban, azt mondanám,
rám nevetsz. Nem vagyok
valami biztos magamban.

2012. március 12., hétfő

Madit érdemes hallgatni

ha engeded

azt mondják, új csodák álmokban
nem születnek. reggelre kiálmodtalak.
idegenek az eddigi félelmeim,
ismerőssé az illatod vált, és az,
hogy hazavágyom megint, de
valami városi zsongás itt tart.
vérzek, te törve könyörögsz:
ha könnyes a szemed, már nem
hat meg. fásult idegekkel, hideg
kézzel és szívvel fordulok el. nem
sietek villamoshoz, direkt késem
le minden fontosabb színjátékomat.
nem hívlak, ha ígértem, hogy igen,
még vársz, még elhiszed,  hogy
csak a vonat késett 20 percet és
még tudok hittel vágyódni hozzád.
szirénák egy esős tavaszi estén,
már nem havazik, már nem kérlek,
hogy maradj még velem. ha engeded,
holnapra ismét kiálmodlak magamból.

http://www.youtube.com/watch?v=zSMzwqeEmgM

2012. január 23., hétfő

esőben, hóban

madarakról


vadludakat bámult az ablaküvegre tapadva.
onkológia, gyermekosztály. akkor ismertem meg.
még december volt, ahogy elkezdte. mesélt
hosszan, selyempapírból hajtogatott lélek
formájú égi madarakat. amikor havazott, mindig
rosszabbodott az állapota – a hideg vagy talán
a látogatások ritkulása tette. gyűlölte a téli
varjakat. halálmadár – suttogta undorodva.
néha napokig felé sem néztek. jobban
félt attól, hogy egyedül hagyják, mint a folyamatos
hányástól és fecskendőktől. olyan rideg
közömbösséggel viselt minden mellékhatást,
mintha kérte volna őket, de ha elfelejtkeztek róla,
magán kívül ordított a tehetetlenségtől. a hideg
fájdalmától. a hajhullása miatt egy barna sapkát
kapott: nyúzott, fakó, kötött darab volt,
valamelyik ápoló szedhette össze neki az
elhagyott holmik közül. szerette azt a rongy-
darabot. aludt vele, arcára húzta, keserűen
nevetett ilyenkor: úgy nézek ki, mint egy
keselyű!

április lett közben, esővel, széllel – sirályt
röptetett a negyedikről, gólyákról mesélt
és vándorsólymokról, s hogy egyszer ő is
hazarepül. nem várt sokáig. hét év telt el.
néha sétálok, máskor csak ülök körülötted,
madárzaj, tollsuhogás – képzeletjáték,
de valamikor a vadludak vissza-visszarepítik
annak az összetépett télnek az emlékeit.

RainyMood.com: Rain makes everything better.

RainyMood.com: Rain makes everything better.

2011. december 27., kedd

végállomás


ha hosszan utazom

nem alszom bele az álmaidba –
újabban csak említem, hogy néha eszembe
jutsz, kegyetlenség, mondod, de
én már félek a romantikus vallomásoktól.
szeretni csak józan ésszel kell, a szívedet
meg adtad volna nekem! – vágja hozzám
az, aki nem is látja a szívétől az eszét. nem
nevetek, sérthet a közönyöm, nem bánom,
csak engednél már el, vesznék már el
megint, gondolat-spirálokban és
utcasötétekben, mint amikor elkezdtük
ezt az egész kézenfogósdi játékot.
emlékszem, egyszerre szálltunk a
vonatra, te nagylelkűen cipelted a
csomagjaimat én meg vártam, hogy
elinduljunk végre. nem bírok várni,
utálom, ha nyírgelsén 100 percet
késik a debreceni gyors. téged sem
bírtalak végigvárni.

2011. november 29., kedd

2010. áprilisa


Mire vágyom?

Magamban akarlak tartani.
Rejteni örök időkre el
széltől, hótól, szerelemtől.
Szárnyalni akarok füstként éjben
Időtlen nevek közt fakulni
rongyos nyugalomban.
Érezni akarom, ami hozzám tartozik,
Ami lopott, de
vissza már nem adható.
Veled akarok tartani sehová.
Köddé válni névtelen
esőben porként, imaként.
Szakadni akarok élettől, haláltól.
Elhullni hozzád simulva
csendben, merengő szenvedésben.