Pro form

Van, hogy nem tudom elcsábítani.

Ilyenkor hosszan bámulok mély-
barna szemébe, azt hitetem el,
hogy direkt játszom ezt, hogy én
taszítom el. Van, hogy nem
akar engem. Megérteni sem.

Ha sokáig nem találkozunk,

szívesebben ölel lüktető

mellkasára. Nem a magány

miatt, nem. Abból már kiöregedett.

Pusztán meg kell szokjalak -

suttogja ilyenkor.

Amikor benézek egy ablakon

az esti hazaséta közben, csak

szerelmet akarok látni.

Meglátni a szerelmeket

idősödő házastársak között.

Az ember szeret kutakodni.

Van, hogy gyűlölöm, ha kérdezel

tőlem. Ilyenkor minden szavad

kiábrándít, ilyenkor esti haza-

sétákat akarok tenni, és rágyújtani
egy cigarettára. Ilyenkor nem

szerelmes vagyok.

Ha sokat gondolok a megismer-

kedésünkre, nagyon belédszeretek.

Megint. Ülök előadáson,

vonaton, padon vagy valami

személytelen helyen, és semmi más

nem számít ilyen időszakaimban.

Amikor rád gondolok, mindig

abban a kék ingedben látlak

mosolyogni. Ha biztos lennék

magamban, azt mondanám,

rám nevetsz. Nem vagyok

valami biztos magamban.

Madit érdemes hallgatni

ha engeded

azt mondják, új csodák álmokban

nem születnek. reggelre kiálmodtalak.

idegenek az eddigi félelmeim,

ismerőssé az illatod vált, és az,
hogy hazavágyom megint, de

valami városi zsongás itt tart.

vérzek, te törve könyörögsz:

ha könnyes a szemed, már nem

hat meg. fásult idegekkel, hideg

kézzel és szívvel fordulok el. nem

sietek villamoshoz, direkt késem

le minden fontosabb színjátékomat.

nem hívlak, ha ígértem, hogy igen,

még vársz, még elhiszed,  hogy

csak a vonat késett 20 percet és

még tudok hittel vágyódni hozzád.

szirénák egy esős tavaszi estén,

már nem havazik, már nem kérlek,

hogy maradj még velem. ha engeded,

holnapra ismét kiálmodlak magamból.

http://www.youtube.com/watch?v=zSMzwqeEmgM

esőben, hóban

madarakról


vadludakat bámult az ablaküvegre tapadva.
onkológia, gyermekosztály. akkor ismertem meg.
még december volt, ahogy elkezdte. mesélt
hosszan, selyempapírból hajtogatott lélek
formájú égi madarakat. amikor havazott, mindig
rosszabbodott az állapota – a hideg vagy talán
a látogatások ritkulása tette. gyűlölte a téli
varjakat. halálmadár – suttogta undorodva.
néha napokig felé sem néztek. jobban
félt attól, hogy egyedül hagyják, mint a folyamatos
hányástól és fecskendőktől. olyan rideg
közömbösséggel viselt minden mellékhatást,
mintha kérte volna őket, de ha elfelejtkeztek róla,
magán kívül ordított a tehetetlenségtől. a hideg
fájdalmától. a hajhullása miatt egy barna sapkát
kapott: nyúzott, fakó, kötött darab volt,
valamelyik ápoló szedhette össze neki az
elhagyott holmik közül. szerette azt a rongy-
darabot. aludt vele, arcára húzta, keserűen
nevetett ilyenkor: úgy nézek ki, mint egy
keselyű!

április lett közben, esővel, széllel – sirályt
röptetett a negyedikről, gólyákról mesélt
és vándorsólymokról, s hogy egyszer ő is
hazarepül. nem várt sokáig. hét év telt el.
néha sétálok, máskor csak ülök körülötted,
madárzaj, tollsuhogás – képzeletjáték,
de valamikor a vadludak vissza-visszarepítik
annak az összetépett télnek az emlékeit.

RainyMood.com: Rain makes everything better.

RainyMood.com: Rain makes everything better.