2011. június 13., hétfő

hidd el nekem...






Számadás - K.D.
Köszönöm. Emlékként mindig megmarad, bármi történhet. Nem állhat választóvonalként semmilyen halál, távolság, emberi ésszel felfogható vagy épp felfoghatatlan akadály. Ez nem levethető, eldobható, kegyetlenség lenne bármivel védekezni ellene. "Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság." (Ady) Kulcsszó: megadás. Jut eszembe rögtön egy idevágó dalszöveg: "neki megadom magam" (Quimby)
http://www.youtube.com/watch?v=pzxvbwKaPIw

Felkavarom, felkavarodom. Akkor is megadom magam. Ha nem merem bevallani, könnyíthetek magamon azzal, hogy neki nem, ha addig élek sem, de magamnak igenis megadom magam. Félsiker - "átok a legszebb jelen is". Bár a következő soraival ebben a pillanatban nem értek egyet. Nem akarom elhagyni, épp azért, mert nagyon kívánom. És nem kell feltétlen a kívánalom alatt elkalandozni - kívánni a jelenlétet is épp olyan fájó... Miért szeret szenvedni? Rossz kód bennünk, nem, nem, ez így nem jó. Evidens = vágyom rá + ott van
Csak ezek a közbeavatkozások ne lennének ilyen ijesztően valóságosak.. Pedig rá kell jönnöm.. ez a valóság. A nincs jelentésébe fizikai, szellemi hiány tartozik, oké, lélekben velem van, mert elhiszem. Elhitetem magammal, hogy valamiképp meg tudjam érteni. Sovány vigasz, kilátástalan menekülés. Majd egyszer felnövök. Vagy egyszer majd megint olyan gyerek leszek, aki megérti. Valamilyen változás árán meg fog valósulni. Hidd el nekem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése