végállomás

ha hosszan utazom

nem alszom bele az álmaidba –

újabban csak említem, hogy néha eszembe

jutsz, kegyetlenség, mondod, de

én már félek a romantikus vallomásoktól.

szeretni csak józan ésszel kell, a szívedet

meg adtad volna nekem! – vágja hozzám

az, aki nem is látja a szívétől az eszét. nem

nevetek, sérthet a közönyöm, nem bánom,

csak engednél már el, vesznék már el

megint, gondolat-spirálokban és

utcasötétekben, mint amikor elkezdtük

ezt az egész kézenfogósdi játékot.

emlékszem, egyszerre szálltunk a

vonatra, te nagylelkűen cipelted a

csomagjaimat én meg vártam, hogy

elinduljunk végre. nem bírok várni,

utálom, ha nyírgelsén 100 percet

késik a debreceni gyors. téged sem

bírtalak végigvárni.

2010. áprilisa

Mire vágyom?

Magamban akarlak tartani.
Rejteni örök időkre el
széltől, hótól, szerelemtől.
Szárnyalni akarok füstként éjben
Időtlen nevek közt fakulni
rongyos nyugalomban.
Érezni akarom, ami hozzám tartozik,
Ami lopott, de
vissza már nem adható.
Veled akarok tartani sehová.
Köddé válni névtelen
esőben porként, imaként.
Szakadni akarok élettől, haláltól.
Elhullni hozzád simulva
csendben, merengő szenvedésben.

a korcsolya

18 évnek  7 hónapnak és 21 napnak kellett eltelnie, hogy rájöjjek, minden eddigi próbálkozás és játék közül a korcsolya az én világom.

Ehhez meg kellett ismernem Sz-t a gimnáziumban, ehhez el kellett jutnom az egyetemre, ehhez meg kellett ismernem őt, és őt és őt is. Kauzális élet.
Hiába az úszás, a tánc a "mindegyéb"... November 23-án, este fél 10-kor világ nyílt meg előttem, sarkított, tömeggel és sok-sok botladozással, de teljes valóságában. És nem érdekelt már senkit, kibe kapaszkodik az épp eleső, kire esik a kezdő, épp, mint a haladó, kire nevetsz rá, amikor énekelve suhansz a kézenfogva, szerelmesen röppenő párok, vagy a száguldó profik között... Senki sem nézett rád furcsán, ha megkínáltad a forralt borodból ismeretlenül, ha megfogtad a kezét és együtt suhantatok körbe-körbe, mintha csak egy végtelen parton, tengeren lennétek, és nem számított, hogy mit kérdezel, hogy miről beszélsz, hisz mindenki magában élte meg a csodát. Az új gyermekkort.

Úgy éreztem magam, mint egy óvodás, aki megkapta az első biciklijét és sikerült megtennie azt a bizonyos első 3 métert. nem baj, ha hátulról támogattak, nem baj, ha nagyokat nevetve zuhantunk vissza a fájdalmas valóságba, semmi sem volt baj. Semmi. Én én lehettem. Tisztán és őszinte önfeledtséggel. Rég éreztem ilyet...

csak egy emlék

Helyzet

Aznap délután -
épp az esti fürdetésed
előtt - a játékaidat
pakolgattuk. Én a
rend kedvéért, Te
apád kedvéért.
Ott ültetek az ágy
mellett: a szeretőm
és a szerelmem.. a
férfi és a gyermek.
Mindig elcsodálkozom,
mennyivel jobban
rajongsz érte, mint értem.
Talán, mert kevesebbet
látod, talán mert
lány vagy s ő férfi..
Telefon csöngött vagy
csengő - nem tudom,
apád elment. Egyedül
maradtunk. Csodáltalak
nyugodtságodért,
nem sejtettem, hogy épp
mélyen elgondolkodtál.
-Miért nem szeretsz
engem anya?

*

Még emlékszem erre a
délutánra. Anya,
máig nem mondtad el,
miért nem szeretsz engem.

fogalom. kommédiára

Tömegkommunikáció: összetett szó; a tömeg átfogó jellegű, társadalmi fogalom; kommunikáció à információcsere, közlés, jelentheti azt is, hogy közössé tesz valamit. Tömegkommunikáció àtömegközlés: nagyméretű közlés.

Közízlés: köz àközösségi, szintén a társadalomra utal, az ízlés egyéni; itt egy közösségnek van ízlése; esztétikai szférához kapcsolható

Szervezett társadalmi cselekvés: pl. tüntetés, oktatás

Szimpózium: tudományos tanácskozás

Propaganda: valamilyen eszme, tan stb. különféle eszközökkel való terjesztése, népszerűsítés, meggyőzés a célja: pl. reklámkampány, társadalmi célú hirdetés.

Érdekcsoport: szervezett üzleti csoportok, ipari szervezet

Public relations: közkapcsolatok

Status quo: jelenlegi állapot

Társadalmi status quo: nyugodjunk bele az életformánkba

Gazdasági status quo: fogyasztani kell

Injekciós-elmélet: a vitapartner túlbecsüli a saját hatását a másikra.

Funkcionalizmus: média elméleti irányzat

Funkció: szerep, feladat

Presztízs: tekintély, hatalom

Norma: elvárások, szabályok

Tweed-kör: politikai-gazdasági korrupció egyik problémája volt.

Narkotizáló diszfunkció: narkotizáló: elbódít, elkábít; diszfunkció: nem működik jól, társadalmi cselekvések vagy intézmények gátló hatása más társadalmi cselekvésre vagy más intézmények működésére. à A tömegkommunikáció az egyén energiáját a részvételtől a passzív befogadásra irányíthatja át, a képernyő azt a téves tudatot táplálja az állampolgárban, hogy bevonódik az eseményekbe.

Státusadó funkció: A tömegközlési eszközök presztízst adnak és növelik a tekintélyét az egyéneknek és csoportoknak azáltal, hogy legitimizálják státusukat.

Exponál: felvet, előad

Társadalmi normák érvényesítése: Sokan szembeszegülnek a normákkal, ezáltal kialakul a deviáns (eltérő) viselkedés à az embereknek nyilvánosan állást kell foglalniuk a normák ellen, vagy a normák mellett. A nyilvánosság inkább az egyféle, mint a kettős erkölcs irányába gyakorol nyomást azáltal, hogy megszünteti az ügy érdemi része elől való további kitérést. Nyilvános megerősítést hoz létre és a társadalmi norma alkalmazását.

Konformizmus: a fennálló rendszer elfogadása

Társadalmi konformizmus: Azáltal, hogy konformizmushoz vezetnek és a társadalom kritikus felméréséhez kevés alapot nyújtanak, a kereskedelmileg támogatott tömegkommunikációs eszközök közvetetten ugyan, de hatásosan megakadályozzák egy őszintén kritikus álláspont kialakulását a társadalomról.

Monopolizáció: Ez a helyzet akkor állt elő, amikor a tömegkommunikációs eszközökben semmi ellenállás nincs értékek, politikai irányvonalak, társadalmi képzetek terjesztésével szemben. à A tömegkommunikációs eszközök monopolizálása az ellenpropaganda hiányában fordulnak elő.

Kanalizáció: átterelés; a tömegkommunikációs eszközöket hatékonyan felhasználták az alapvető attitűdök átterelésére. Egy más kialakult magatartásmintát bármilyen irányba terelhetünk, csekély az ellenállás.

Kiegészítő kapcsolatok: szemtől szembeni kapcsolatok

In rebus mediorum: a médiumokról, média dolgáról

„Gutenberg-galaxis”: a könyvnyomtatás hatásaival foglalkozik.

Globális-falu: ez egy oximoron, vagyis egymást kizáró ellentét. A falu alapból egy kisebb helység, míg a globális nagyméretűt jelent. Átfogó közösségiséget jelképez, amely érvényteleníti az írásbeliség áltat létrehozott nemzetfogalmat.

Híranyag: információ

Extenzió: az emberi test, érzékszervek kihelyezése.

Forró médiumok: Valamely érzékünkre irányulva nagy „fölbontást” ér el, elegendő adattal látja el érzékszervünket. Kizárja a tapasztalás és képzelőerő folyamatát.

Hideg médiumok: Kevés ingerrel szolgálnak. Sokkal inkább rá vagyunk utalva a képzelőerőnkre: részvételt (közös gondolkodást, együttérzést, együttes cselekvést) feltételez.

tkk.

"Van a kávé... A fekete.
Olyan, mint az élet. Sötét és keserű.
És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás.
A beszélgetés.
Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer.
Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja.
Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat.
Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz.
És ekkor már nem sötét, és nem keserű."


http://www.youtube.com/watch?v=C5FiFe0yT8g

lapszélre

tegnap óta

énekelném a hiányod,
dúdolnám halkan,
alig érthetően a füledbe
suttogva. bízva, hogy
holnaptól kiáltani is lehet,
szabad és tudok..

a fehér ingekben ijesztően
már csak téged látlak,
hasonmások húznak el
illatfelhőket mellettem
- képmutatás, sehol
se vagy, hisz mindenütt.


(eltűntél, már nem talállak)

hallgasd, olvasd

Nagy Zoltán Mihály: A Sátán Fattya

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Satan-Fattya-19077/

A kárpátaljai magyarság 20. századi drámai sorsfordulói között kétségtelenül a legtragikusabb a második világháborút követő esztendők eseménysora volt, amikor a berendezkedő szovjet hatalom a kollektív bűnösség jelszavával "vagon-kérdéssé" tette a magyar kérdést. Az elhurcoltak tízezreinek, a szétbomlasztott, csonkán maradt családoknak mindmegannyi emberi drámája lehetett volna e késve és nehezen született nemzetiségi irodalomnak az egyik legfontosabb - az európai humánum szempontjából is jelentékeny - mondanivalója, ha a szigorú cenzúra nem tette volna eleve kilátástalanná az effajta írói kísérleteket. A cenzurális kötöttségektől való megszabadulást követően, 1991-ben a költő, író Nagy Zoltán Mihály vállalkozott arra a művészileg is kényes feladatra, hogy egy fiatal lány történetébe sűrítse a vészterhes 1944/45-ös évek fordulójának közösségi méretű drámáját.
Kárpátalján 1944 telén lányok, asszonyok népes csoportja indul útnak egy faluból, hogy a szolyvai gyűjtőtáborba elhurcolt férjeiknek, apáiknak, fivéreiknek kis karácsonyi csomagot vigyenek, hogy legalább pillantást vethessenek szeretteikre a drótkerítésen át. Az egyes szám első személyben beszélő Tóth Eszti is velük tart, hogy bátyját fölkeresse; erős szándéka azonban tragikus fordulatot ölt: részeg orosz őrkatonák megerőszakolják, és terhes marad. Az őrület határára jutó, testileg-lelkileg összeroppanó lánynak kettős küzdelmet kell megvívnia: önmagával és a falu lakóival. Önmagával, hogy a világra jövő csecsemőt - a "kis muszkát, a sátán fattyát" - magamagával gyermekeként elfogadtassa, s a falu szájával, amely megesett lányként, sőt, "katonakurvaként" bánik vele. Ezzel a csapásoknak koránt sincs végük: fiútestvérének halálhíre jön, hazatérő egykori szerelme idegenkedik tőle a rossz híre miatt, és előre vetíti árnyékát a kolhozszervezés, amely családját a függetlenségtől fosztja meg.
Tóth Eszti vívódásai, önvádjai és magamentségei plasztikus ábrázolást kapnak a falusi életet és a parasztság lelkületét pontosan ismerő Nagy Zoltán Mihály bravúros tollán. A lebilincselően izgalmas kisregény maradandó élményt jelent az olvasó számára, irodalomtörténeti szempontból meg a kárpátaljai magyar próza rangos alkotásaként tartandó számon.

P. e

napló

amit kigondolok, félő, megvalósul.

rettegek veled gondolni.

­­*

meggyújtlak – sírsz, mint gyertya viasza

mint eső, fáradt őszi reggelen, mint szerető,

ki elveszett… betegem leszel kórházi ágyon

gyötrő kínok közt szenvedő s ravatalodon majd

én gyógyítlak az életre vissza.

*

amikor utoljára néztem ki az ablakon

 a levelek hullni készültek.

őszül a nyár, fárad, idegesek az épp elvesztők.

nyugodt csend nem tapad erdők sötétjébe

sírnak a magukra hagyottak – fájnak az elvesztett órák.

csak te jöhetsz már.

*

most elveszítlek, érzem. szakad az óra,

siet a perc, törik az élet, bár halál után

még nő a haj, köröm, sejtjeink osztódnak:

még születhet belőlünk új csoda.

*

elvágyom hozzád, légy csendem,

magányom, szívtörésem, és pulzusom

keringj körül míg lelked éltet, ne sírj

ki magadból, csak sétálj kusza útjainkon

ismerős csapás ez:

istentelen angyalok városa.