tegnap óta
énekelném a hiányod,
dúdolnám halkan,
alig érthetően a füledbe
suttogva. bízva, hogy
holnaptól kiáltani is lehet,
szabad és tudok..
a fehér ingekben ijesztően
már csak téged látlak,
hasonmások húznak el
illatfelhőket mellettem
- képmutatás, sehol
se vagy, hisz mindenütt.
(eltűntél, már nem talállak)
Szia!
VálaszTörlésItt nem lehet személyes üzenetet küldeni látom, csak megjegyzésben.
Elöljáróban annyi, hogy tehetség sugárzik belőled a költészethez, de azon túl magához az élethez is. Érezni, hogy egy mély érzésü, gondolkodó és tapasztalő nő van a sorok mögött. Megvallom az idézett dolgokkal kevesebbet törődtem itt, mint a sajátokkal, hiszen azok az új-egyediek.
Érezni az életben egy kország lezártát, a változást, amit az új közeg, az egyetem okozott, s ez is mind megnyílvánul a szavakban, sóhajokban, miket a betűk árasztanak.
Nem derül ki, hogy kitalált-e a személy, akit sokszor megszólítasz, vagy sem, de valószín
leg nem az. Mindenkinek kell egy múzsa, vagy fájdalmas, vagy örömteli.
Verselemzésbe is szívesen kezdek, de itt igazából jelezni akartam, hogy idetaláltam, nyitott vagyok az egész működésedre.
Ki tudja mikor olvasod ezt el. Itt eldugva a sorok alatt, de majd ha jössz, jelezz, s feltárom a lehetőségeket.
Szép napot kívánok minden napra! Örvendek a szerencsének!
Üdvözlettel, hogy nevem is legyen: Vándor
...? :)
Törlés