ha engeded
azt mondják, új csodák álmokban
nem születnek. reggelre kiálmodtalak.
idegenek az eddigi félelmeim,
ismerőssé az illatod vált, és az,
hogy hazavágyom megint, de
hogy hazavágyom megint, de
valami városi zsongás itt tart.
vérzek, te törve könyörögsz:
ha könnyes a szemed, már nem
hat meg. fásult idegekkel, hideg
kézzel és szívvel fordulok el. nem
sietek villamoshoz, direkt késem
le minden fontosabb színjátékomat.
nem hívlak, ha ígértem, hogy igen,
még vársz, még elhiszed, hogy
csak a vonat késett 20 percet és
még tudok hittel vágyódni hozzád.
szirénák egy esős tavaszi estén,
már nem havazik, már nem kérlek,
hogy maradj még velem. ha engeded,
holnapra ismét kiálmodlak magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése